Második nyílt levél a fordítókhoz

és ezúttal a nézőkhöz is.

A poszt apropója az egyik csoportban felkerült téma, amely a félbehagyott sorozatokról szól - a hozzászólásokban pedig nagyon sokféle álláspontot lehet olvasni pro és kontra. Az erről való véleményemet szeretném bővebben kifejteni.

Nagyon sokféle fordító van, és mindenki volt kezdő, senki nem tizenöt lefordított sorozattal kezdte, és meglehetősen ritkák a (mű)fordítói diplomával rendelkező, tapasztalt fordítók, akik ennek a hobbinak hódolnak. Itt amatőrök készítenek magyar feliratot rajongóknak, méghozzá teljesen ingyen.

Ami pedig ingyenes, az olyan is: nem várható el a minőség, a feltöltésekben való rendszeresség, sem pedig az, hogy aki elkezdte, az be is fejezze a sokszor 40 részes (általában részenként 45 perces) kínai sorozatok teljes fordítását. Nézői oldalról tehát reklamálni nem szabad, felesleges, és csak sértődésekhez vezet, legrosszabb esetben egy-két fordító úgy dönt, hogy abbahagyja ezt a hobbit, és szó nélkül eltűnik az online térből, mert nem bírja a nyomást és ezt a mérgező környezetet.

Mérgező környezetről hallottam már többször, de valószínűleg ez is olyasmi, amit az ember magának vonz be, mert amikor hisztis voltam, akkor csak a bajt láttam mindenhol; amikor végre lenyugodtam, akkor nagyon kedves, egymást segítő fordítókkal és türelmes, hálás nézőközönséggel találkoztam.

De valóban ennyire egyoldalú a dolog?

Természetesen nem, ezt a témát is sok oldalról lesz érdemes körbejárni.

Amikor valaki úgy dönt, hogy fordítani kezd, akkor sokszor azzal szembesül, hogy a kedvenc sorozatait már lefordította/éppen fordítja valaki más, és nem kezdheti el a vágyott projektet. Ezzel én is szembesültem, elvégre a Vikin és az Ázsia Ékkövein is foglalni kell előre, olyan nincs, hogy egy-egy sorozathoz két, egymástól független fordítás készül. Azonban a saját felületein mindenki azt fordít és azt tesz közzé, azt hirdet, amit akar. Amíg nem foglalta le magának, addig lelke rajta, hogy negyven részt csinál meg, vagy csak négyet, amíg rá nem ébred, hogy mennyi időbe, energiába kerül akár egyetlen rész lefordítása. És saját tapasztalat, de csak olyan sorozatokkal érdemes foglalkozni, amibe az ember teljesen szerelmes - vagy legalább tényleg tetszik neki -, mert, ha utálja, akkor pár rész után úgyis abba fogja hagyni a fordítást.

Tehát a dobott sorozatok létének egyik oka, hogy a fordító olyat választott, amit nem ismert, olyat, amiben szerepel egy-két kedvence, de a forgatókönyv nagyon rossz, olyat, aminek története jól indult, de utána önismétlővé, csapongóvá, logikátlanná válik, és ezt a premierkor még nem láthatta előre.

Ha egy sorozatot a sorozat minősége miatt dob valaki, akkor ne nagyon csüggedjetek! Ilyenkor érdemes elővenni a rég bevált trükköt, az automata fordítást, mert jobbat valószínűleg úgysem érdemelne a sorozat.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a fordítók is emberek, és az embereknek nem mindig van idejük a hobbijukra. Lehet, hogy valaki épp új munkahelyre dolgozza be magát; lehet, hogy a stressz agyonnyomja éppen; lehet, hogy beteg, vagy egy beteg családtag miatt aggódik; az is lehet, hogy házasodik/gyereket szül, stb. Rengeteg oka lehet, hogy az ember nem tud foglalkozni a hobbijával. Márpedig a fordítás egy gondolkodós hobbi, figyelmet, energiát igényel, nem olyan kikapcsoló tevékenység, mint a kertészkedés, a gyémántkirakózás, vagy a hasonló tevékenységek. És messze nem olyan könnyű fordítani, mint csak leülni, és megnézni valamit.

Ezért a dobott sorozatok létének második oka az, hogy a fordítók életében is beállhat olyan változás, ami miatt nem tudja folytatni a fordítói tevékenységét. Ha valaki ilyen helyzetbe kerül, akkor még reménykedik, hogy vissza fog térni a kedvenc tevékenységéhez, ezért hivatalosan nem mond le a fordított sorozatairól, hanem hosszabb kihagyás után tervezi őket befejezni.

De ez csak az egyik oldal. A fordítók amellett, hogy szórakoztatnak, a szívüket-lelküket beleadják egy projektbe, amellett bizony felelősséget is vállalnak.

Folyton-folyvást a közönség megértését kérjük (mit kérjük... elvárjuk!) a fentebb említett szituációk miatt, de valamibe mi, fordítók nem szeretünk belegondolni: méghozzá abba, hogy amikor felveszünk egy projektet, és netalán-tán kizárólagos jogot szerzünk a fordítás megjelenésére (pl. Viki, Ázsia Ékkövei), akkor azzal ígéretet teszünk.

Az ígéret pedig így szól:

Én, XY fordító vállalom, hogy a saját tempómban, de többé-kevésbé rendszeres időközönként új részekkel jelentkezem, nem tűnök el a világ szeme elől, és ezt a sorozatot, amiért rajtam kívül még legalább öt fordító és három fordítói csapat csorgatja a nyálát, elkészítem a legjobb tudásom szerint.

Így azért már van tétje a dolognak, ugye?

A saját oldalán mindenki azt fordít, amit akar. De ha nem tud időt szánni rá, és hónapok telnek el egy-egy újabb részig, vagy ha minősíthetetlen a felirata, mert fordítóprogrammal végez borzasztóan hanyag munkát (itt nem arra gondolok, hogy általánosságban sok elütés, kisebb-nagyobb félrefordítás van a magyar feliratokban, és látszik, hogy lelkes amatőrök dolgoznak rajtuk. Itt azokra gondolok, akik meg sem próbálják!), azt könyörögve kérem, hagyja békén a Vikit, de lehetőleg az Ázsia Ékköveit is! A saját felületén továbbra is azt tesz közzé, amit akar, de ne vegye el a lehetőséget azoktól, akik lelkiismeretesen, elfogadható/jó minőségben szeretnének végigvinni egy sorozatot.

Szóval én, mint fordító mondom azt, hogy igenis van igazsága annak a rajongónak, aki a félbehagyott sorozatok miatt reklamál. Nem szabadna, hogy ennyi legyen, és nekünk, akik elhúztuk a mézesmadzagot a rajongók orra előtt, felelősebben kellene kezelnünk ezt a kérdést.

Meglátásom szerint azok a fordítók, akik nem tudnak/nem akarnak minőséget generálni, mert a villámgyors, fordítóprogramos ctrl-c-ctrl-v minőségben fordítanak, vagy azok, akik két-három havonta készítenek el egy-egy részt, fel se vegyék ezeket a sorozatokat a közösségi oldalakon! Azok pedig, akik váratlan élethelyzettel szembesülnek, és nem tudják belátható időn belül folytatni a megkezdett sorozatukat, próbálják meg átadni valaki másnak. A rajongók várják a sorozatokat, és ha túl sok a dobott (vagy nagyon hosszú ideig szünetelő) sorozat, akkor ezzel az összes magyar fordító iránti bizalmat ássuk alá.

A legjobb lenne, ha mindenki megpróbálna egy kicsit belelépni a másik oldal cipőjébe, és kialakulna egy toleráns, követelőzésektől és mentegetőzésektől mentes, megoldás-központú kommunikáció.